Noisecontrollers album - E=NC2 (Megjelent)

Megjelent: 2012. 03.02.

1. Intro

2. Pavelow - I Just Wanna Know

3. Dutch Master - Million Miles Away (Noisecontrollers Remix)

4. Noisecontrollers - Pillars Of Creation

5. Bioweapon - Move Your Body (Noisecontrollers Remix)

6. Noisecontrollers - Gimme Love (Hard Edit)

7. Noisecontrollers & Pavelow - Quatre mains

8. Noisecontrollers ft. Daniëlle - Unite (Vocal Edit)

9. Noisecontrollers - Space

10. Pavelow - No Idea

11. Noisecontrollers - So High

12. Noisecontrollers - Crump (Ran-D Remix)

13. Noisecontrollers - Universe was Born

14. Noisecontrollers Feat. Alpha2 - Moonraker

15. Noisecontrollers Feat. Pitcher - Knock Out

16. Headhunterz & Wildstylez Feat. Noisecontrollers - Tonight (Alpha2 Remix)

17. Noisecontrollers - Revolution Is Here (Donkey Rollers Remix)

18. Noisecontrollers - E=NC2

19. Noisecontrollers - Aliens (Digital Punk Remix)

20. Noisecontrollers - Night After Night (Zany Remix)

21. Kasparov Feat. Evil Activities - Point Of No Return

A várakozások március másodikával véget is értek és megjelent a Noisecontrollers albuma E=NC2 címmel, és The Science of Hardstyle alcímmel megáldva. Nagyon érdekes, hogy a "hardstyle tudománya" alcímet adták neki, pedig az album nem is teljes mértékben hardstyle. Ez így elsőre elég meglepő lehet, viszont ha azt tekintjük, hogy egy album akkor a jó, ha minél változatosabb, és egyhuzamban hallgatva se unalmas, akkor ebből a szempontból kitettek magukért a srácok. Na de szeretnék az albumon megtalálható összes zenéhez pár gondolatot hozzáfűzni olvasmányos jelleggel, majd a végén összegezni, hogy milyen lett az album fogadtatása itthoni illetve külföldi viszonylatban.

(1.-2.-3.-4.)

Intróval vezetnek fel minket, amelyről különösebb említést nem érdemes tenni, viszont ami utána jön az meglepetés lehet: Pavelow - I Just Wanna Know. Felmerülhet a kérdés, hogy ki ez a Pavelow, na meg az is hogy mit keres az albumon, de az meg pláne, hogy ez nem hardstyle hanem dubstep. Pavelow a Noisecontrollers egyik tagjának Bas Oskam-nak az álneve, amellyel a dubstep zenéit reklámozza. Rendben, elfogadjuk hogy ilyen "cipzárhúzogatós-vakarászós, beakadt a lemez" zenében is részünk lehet, és ízlésvilágtól függően örülhetünk illetve sajnálkozhatunk, hogy 1 perc 58 másodperc alatt le is van tudva a téma. Menjünk tovább a következő érdekességre, amely Dutch Master egykori slágerének a Million Miles Away -nek a remixe. Végre örülünk, hogy hardstyle-t is hallunk az albumon és nem téves lemez akadt a kezünkbe. A remix egyik érdekessége az, hogy a fődallamban direkt elrontottak egy hangot, és ezzel hamissá tették. Valakinek ez nagyon tetszik, mert ugye ami rossz, főleg ha direkt rossz, akkor valójában véve az már jó. :) Ettől függetlenül kellemes zenéről van szó és olyan buli kategóriás vidám szerzeménnyel van dolgunk. Robogunk is tovább a Pillars of Creation-re, amely újra egy dallambombás mosolyzene, hallójárat csiklandozós hatással megáldva.

(5.-6.-7.)

A következőben váltunk Bioweapon - Move Your Body-ra Noisecontrollers remixben, és már rögtön az indulásnál megijedünk, hogy na már megint dubstep, vagy most akkor mi van? Aztán rájövünk, hogy mégsem, és csak egy rövid Pavelow effektus részesei lehettünk. A folytatását tekintve viszont igencsak jó kis nótával van dolgunk, bár azt meg kell említeni, hogy az eredetihez képest olyan lélegzetelállítóan sokat nem raktak hozzá.
Ha ezek után kellően felpörögtünk és megvan az alaphangulat, akkor a Gimme Love rárakja a habot a tortára. A tavalyi év egyik legnagyobb slágeréről van szó, annak ellenére hogy sokan kifogásolhatónak tartották a kevésbé keménynek tűnő kopogó kick-et. A Noisecontrollers figyelve az egyes rajongói igényekre felturbózta ezt a zenét Hard Edit-re, azaz a főrész után már keményebb kick-et hallhatunk.
Quatre Mains a következő amibe belecsöppenünk, és már megint Pavelow szindróma, hardstyle kick-kel, dubstep-pes effekteléssel megáldott hybrid zenével van dolgunk, de jobb ha nem is bonyolítom magamat az elnevezésekbe. Mondjuk úgy: elhallgatható kategória, de különösebben nem kapunk szárnyra tőle.

(8.-9.-10.)

Unite a következő móka, azaz a 2011-es Defqon1 fesztivál himnuszának énekkel továbblájtosított/nyáriasított verziója. Hát ennél nyáriabbra már nem is lehetne csinálni. Viszont ugyancsak remek zenével van dolgunk, így énekkel kiegészítve sokat dobtak a hangulaton, akár eredetileg is megcsinálhatták volna ilyenre. Az már más kérdés, hogy ezen a ponton egy kicsit kezdjük már hitünket elveszteni, hogy vajon lesz-e ezek után valami tényleg hard az albumon? Na hát lássuk/halljuk, menjünk tovább!
Űrbe fogunk kiutazni, ugyanis a Space-következik. Bár semmilyen hang és dallam nem emlékeztet itt az űrre de még csak arra sem, hogy eszünkbe jusson, hogy a résnek két szó között ugyan ez a neve. Erős ütéssel megáldott de kevés torzítást tartalmazó és így gyengébbnek kikiáltott kick-kel van itt is dolgunk és őszintén szólva kicsit Showtek-style zene lett belőle, ami azt jelenti, hogy Showtek-nél kb hasonló zene üti meg a felső keménységi határt. Na jó elmegy ez is.
Oké történik-e valami? Hát persze, Pavelow - No Idea. Gargarizálós dubsteppet a népnek, egy hardstyle-nak hitt albumra. Újabb gratula. Csak annyit fűzök hozzá, hogy kíváncsian várom, mikor lesz egy dubstep albumon hardstyle.

(11.-12.-13.)

Ha sikerült eléggé kiremegni magunkat az előző epilepszia zenére, akkor jön a felüdülés a So High tekintetében.
Eddig még nem írtam le, de akkor most írom, hogy megérkezett a happy hardstyle. Scooter-esen vékonyított hapcizós háj-háj énekkel, de valójában véve egy nagyon sikeres muzsikáról van szó. És igen, tényleg nagyon jó, öröm és csupa vidámság hallgatni, ellenben még kellemes is.
Következő remix csengeti meg ez érzékszervünket, mégpedig a Crump, Ran-D Remix-ében. Már elhagytuk az album felét és most érkeztünk el oda, hogy végre valami hardstyle-osat is hallhassunk. Ran-D tehát nem okoz csalódást mert kihozta azt, amit ki lehetett belőle hozni. Maximum a Gunz4Hire-t sokat hallgatott egyéneknek lehetnek kicsit unalmasabbak a Ran-D által használt hangzások, amelyeket immáron sokadjára hallunk vissza. De sebaj, mert a kevésbé fan-oknak ez nem tűnik fel.
Óóó hát kérem szépen el is érkeztünk a lényeghez: Universe Was Born. Az album előhírnöke, amivel indult az egész, ami felborzolta a kedélyeket, felkeltette az érdeklődést. Az album top zenéi közé sorolható és én személy szerint azt hittem még anno, hogy az egész album hasonló hangvételű lesz, mert akkor bizony kicsit megkönnyeztem volna örömömben. Sajnos másként lett, de nem baj, fő a változatosság. :)

(14.-15.-16.)

Moonraker a következő Alpha Twins közreműködésével, ó igen. Végre érezzük a hardstyle-t, elkezd pezsegni valami ami eddig csak ficergett. Szétcsapjuk az intróval, amit az Universe Was Born intrója alatt még egyben hagytunk. Bár a dallam vidámabb, de tökéletesen belefér és nagyon megadja azt, amit adnia kell. Igen, még ilyet!
A Knock Out-ban The Pitcher közreműködésével a kicsit körfűrészes vaslemezvágó hangzás után egészen lecsendesednek a dolgok és azon vesszük észre magunkat, hogy mire belejönnénk már véget is ért a zene. Amúgy jó lenne, és tudjuk, hogy album verzió, na de kérem 1 perc 53 másodperc? Ááááh, na hagyjuk.
Ellenben ez után következik a leírva is két kilométer hosszúságú címmel rendelkező Tonight, ami ráadásul már rég meg is jelent, de ettől függetlenül az albumon 4 percet lefoglal. Hogy a zenéről is legyen szó, azért nem kell elszomorodni hiszen a Tonight egy remek alkotás lett ebben a remixben, és bizony nagyon sikeres is, nem mellesleg sokan már rég unásig hallgatták, de ez csak a "fanbaj". :)

(17.-.18.-19.)

Revolution Is Here, az bizony. Az album újabb top zenéjéhez érkeztünk annak ellenére, hogy vannak akik ennek pont az ellenkezőjét állítják. Nekik is igazuk van meg nekem is, úgyhogy ebből a szempontból jó a poén. De hogy mitől tartom nagyon jónak? Mert teljesen átformálták Donkey Rollers-ék az eredetit és nagyon jól megküldték ami a csövön kifér. Igazi sötét hangulat, valódi modern hardstyle feeling, amilyennek valójában lennie kell. Szépen alázza az album összes gyengébb zenéjét.
Nos váltsunk az album névadó zenéjére az E=NC2-re, ahol újra belepiszkált a Pavelow feeling, de csak emlékeztető képpen, hogy tudjuk még mindig ugyan annál az albumnál tartunk. Névadó zenéhez hűen a következő toplistás alkotásként említhetjük. A kórussal felvezetett főrész igazi magasztos hangulatot ad az egésznek, és valójában mintha a mennyekben érezné magát az ember tényleg olyan felemelő érzést ad vissza. Röviden: remek.
Remix megint, most pedig az Aliens, Digital Punk ügyeskedésével. Felfrissített verziót hallhatunk, de nagyon is jó, és plusz ponttal növeli az album értékelési rátáját.

(20.-21.)

Night After Night, Zany remixében hát igen, ahol Zany van ott az esetek többségében megkapjuk a sötét hardstyle-t és az úgymond "Fusion"-feelinget, ami itt sincs másképp. Nocsak, az album második felére szerencsére azért kielégítőbb felhozatalban volt részünk. Hallgassuk meg, hogy mit tartogat számunkra az album zárásképpen.
Nahát Point Of No Return. Happy hardcore vizeire eveztünk így a végére? Tökéletes. Ez olyan mint a nagyobb fesztiválok végső show-ja amikor megy minden. Még az utolsó gőzt kiadjuk magunkból fellövik az összes rakétát, gyönyörködünk, csodálkozunk, sírunk, nevetünk. A Kasparov talán még magyarázatra szolgál, de nem kell megijedni ugyan arról a Noisecontrollers tagról van szó, aki Pavelow-ként is szerepel az albumon, csak a Kasparov a hardcore álneve. Így elérkeztünk a végső show-hoz, amely úgy gondolom jó zárása az albumnak.

Véleményvadászat

Az albumról a magyar hardstyle fórumon írt vélemények alapján nem meglepően annyit lehet elmondani, hogy az album zenéinek többsége már nem újdonság, és így még akkor is vesztenek az erejükből ha egyébként nagyon jók. Inkább negatívba hajló véleményt kapnak a dubstep zenék is. Ez alól azok jelentenek kivételt, akiknek a dubstep is tetszik. Viszont az albumoknál szokásos vélemény itt is visszajött: 2-3 esetleg 4 zene nagyon jó, de a többi átlagos vagy kevésbé tetszős.

A hardstyle.harderstate fórumon is elég nagy fanok vannak, így ennek következtében még erősebb kritikákat fogalmaznak meg. Ami baj szokott lenni, hogy általában sokkal többet várnak egy albumtól, mint amilyen valójában lesz, és aztán csalódás a vége. Külön megemlítik többen is, hogy miért olyan rövidek a zenék, és valamennyire igazuk is van. Aztán később folytatódik a szőrszál hasogatás hogy a kórushangot honnan vették a Universe Was Born-ban ésatöbbi.

Nézzük meg az album mérlegét:
Pozitívumok: Nagyon jól összerakott album, mely első részében egy vidámabb, dallamosabb, míg második részében keményebb, sötétebb hangzásokat vonultat fel. A 21 zene gyorsan pörög egymás után tehát egyáltalán nem unalmas egyben meghallgatni az albumot. Nem csak hollandoknak szánt zenéket tartalmaz, tehát szélesebb  közönséget céloz meg.

Negatívumok: Dubstep-nek nincs helye hardstyle albumon (főleg olyanon, amelyiknek alcíme az, hogy The Science of Hardstyle). Túl rövid zenék. A többség agyonjátszott, ismert és unásig hallgatott zene. Túl sok remix, túl kevés új Noisecontrollers alkotás.

Összegzés

Bár talán az egész leírásomból az album negatívabb oldala felé billentem, de valójában az ellenkezője igaz, hiszen egy nagyon jó albumról van szó. A saját és interneten megtalálható vélemények általában a töredékét adják annak, ami a nagyobb közönség fogadtatása. Kicsit furcsának tűnhet, de ez a happy hardstyle, hardstyle, happy hardcore, dubstep egy albumon való felvonultatása Scooter-es jellegű, akiknél a pénz, tehát inkább a divatzene a lényeg. Nem akarom a Noisecontrollerst Scooter-hez hasonlítani, de az album szempontjából mégis ez jött vissza, ami nyilván nagy népszerűséget hoz, viszont egyediségben kevesebbet mutat. Ennek ellenére teljes mértékben élvezhető.