Frontliner Album - Producers Mind (Megjelent)

1. Frontliner ft. Ellie – Lose The Style

2. Frontliner – Dream Dust

3. Frontliner – You Want It

4. Frontliner & Max Enforcer – 

We Forget To Live

5. Frontliner – Who I Am 

(Scope DJ Rmx)

6. Frontliner – Opposites

7. Frontliner – Creative Community

8. Frontliner & Deepack – Move 2 Thiz

9. Frontliner – Time (Album Edit)

10. Frontliner – Whatever!

11. Frontliner – If You Find

12. Ran-D & Frontliner – Skills

13. Frontliner – External Life

14. Frontliner – Extreme Loudnezz

15. Frontliner – Spacer 

(The Prophet Remuxx)

Kisebb csúszást követően, de végül december 19-én megjelent az idei év egyik legjobban várt albuma a Frontliner - Producers Mind. Az album bejelentése óta jó néhány promót hallhattunk az egyes zenékből, legfőképpen azért mert Frontliner a youtube-on is megosztott belőlük párat. Na de nézzük most meg mi sült ki ebből az albumból megemlítve pár szóban a felhozatalt, majd kiegészítve a hardstyle fórumon közzétett véleményekkel.

Felettébb érdekes zenével indítunk, amihez méltóan illik a címe, ugyanis a Lose The Style a 90-es évek második felétől egyre népszerűbbé vált happy hardcore vonalat idézi, amelynek képviselői Blümchen, és Dune voltak. Bár ez most alacsonyabb fordulatszámon pörög de mégis jeleskedik a vidám hangulat megadásában.
Ez után következik az album egyik top zenéjének számító Dream Dust mely egy szép számmal játszott és közönség kedvenc alkotás volt az idei hardstyle partykon.
Egy kicsit szokatlanabb intróval indul a You Want It. Úgy látszik Frontliner a Star Warsból ismert R2-D2 (ártú-dítú) robottal is írt közösen egy zenét, mert itt most olyan jellegű hangokat hallhatunk. A felvezető után egy vékonyított női hang juttat el minket a dallamos főrészhez.

A Max Enforcer-rel való összefogás jó választásnak tűnt, amiből a We Forget To Live című alkotás született. Remek kis intró vezet fel a nyári hangulatot idéző dallamos középrészhez, amely aztán átalakul hullámzó dallammá valamint kiegészül a felvezető hangzással.
Az MC Villain szövegével megáldott Who I Am-et Scope DJ remixében élvezhetjük. Ezt is inkább "remake"-nek lehet besorolni, ugyanis az eredetihez képest szinte semmit nem ad hozzá. Mondjuk úgy, hogy felfrissített zene.
Továbbhaladva az Opposites-re pozitívumként egyértelműen az intró-t és outrót lehet megnevezni, legfőképpen a késleltetett visszhangos effekttel ellátott kick miatt, amely régebbi hardstyle zenéket idéz. A főrész dallamáról viszont pozitív hozzáállással sem lehet túl jót írni. Igazat megvallva sajnos itt nagyon amatőr, ötlettelen dallamot hallhatunk.

Kisebb csalódásunkat a Creative Community feledteti, ami hasonló jellegű a Dream Dust-hoz, amelyekben a dallam vonulatára jellegzetesen 3 egymást követő hang ül rá. A dallam itt aztán később kiegészül egy új szintetizátoros hangzással amelynek élményét a jobbra-középre-balra hanghullámzás fokozza (hang balansz effekt).
Végre elérkeztünk egy szétszedősebb zenéhez Deepack közreműködésével, amely a Move To Thiz címet kapta. Nos az intróra lehet rázni szépen, akár egy shaker-rel a kézben eredményes hatást érhetünk el. Mire végzünk, egy dallamos főrész fogad minket, amely az intró alatt elkészült koktélunk elfogyasztására tökéletes.
 A Time-ra áttérve újra kicsit dallamosabbra vesszük a figurát, de ez is azon zenék közé tartozik, amelyek lerágott csont kategóriát erősítik. A hangulata viszont mindenképpen jó, annak ellenére hogy végig ugyan az a rövid dallamhangzás szól kicsit kiegészített főrésszel.

A Whatever viszont minden szempontból jó lett. Játékos intró, dallamos főrész ütős kick-kel megáldva. Tökéletességet csak azért nem kaphat, mert nem eléggé magával ragadó.
Az album következő érdekességéhez érkeztünk. Az If You Find anti-climax, és dupla climax-szel megáldott darab lett, amiben a keserű szájízt esetleg akkor kaphatjuk meg, ha meghalljuk a végletekig magasra pitch-elt kick-et, amely nem csak hogy rosszul szól, de sokan nem is szeretik. Viszont a változatosságot és ha lehet mondani "szabályokat" tekintve tényleg nagyon változatos zene lett.
Ran-D is besegített Frontlinernek egy zene erejéig, amelyből a Skills született. Sokáig azt hittem (de még most se tudom igazán), hogy itt Ran-D-n kívül még egy nő, például egy fekete női rapper is besegített-e, vagy végig Ran-D-t hallhatjuk. Valószínűleg csak Ran-D énekel, és vagy ennyire női hangot is ki tud adni, vagy egyszerűen csak egy kicsit feljebb lett pitchelve a hangja. Na minden esetre elég nagy Ran-D behatású zene lett, de akár Gunz For Hire stílusúnak is lehetne mondani.

Az albumon lassan minden zene megkapja az érdekesség kategóriát, így akkor ezt ráhúzom az External Life-ra is. Legfőképpen valami ilyesmit várnánk el Frontliner-től, bár ha ilyenekkel lenne tele az album, akkor meg az lenne a baj, hogy túl hasonlóak. Viszont az External Life-ról legalább lehet érezni, hogy szétszed.
Az Extreme Loudnezz újra az a kategória, aminél felmerül a kérdés, hogy miért csak ezzel az eggyel kell beérjük. Bár már kb egy éve bemutatásra került ez a zene, de akkor is ebben legalább érződik valami plusz erő, amely sok zenénél kimaradt.
Az album első zenéjétől kezdve az utolsóig azt lehet észrevenni, hogy a valamivel lágyabb zenéktől szép lassan haladunk a keményebbek felé. Így zárásul, és akár az album keretbe foglalásaként kapjuk a Spacer-t The Prophet hardcore remuxában. Valamiért Prophet mostanság remix-ek helyett remuxnak hívja, amit csinál. Az eredeti Spacer egy remek alkotás, viszont ez a hardcore remix nem hozza ki belőle az igazi hardcore feelinget, valamint gyenge lett a felépítése is.

A hardstyle fórumon a fanok által albumról leírt vélemények

Desimal:

Szerintem korántsem tükrözi Frontliner tehetségét ez az album. Régebbi zenéi nagyon nagyon jók , az albumon is van azért egy pár kedvenc, de szerintem ez nem volt szükséges így.

Tomix:

...röviden és tömören f*sza album lett
hiába lett a nagy része sokat promozva megunhatatlan, változatos, jó zenék szerepelnek az albumon

Lacza:

Nekem csak annyi a bajom hogy Frontinak, van jopár kiadatlan zenéje amik sokkal jobbak az albumon szereplöknél. És nem értem miért nem azokhoz nyult és pakolta fel rá.... Én nem csalodtam, mert nem vártam többet annál amit kaptam.

hsdani:

Spacer (The Prophet Remuxx), Opposites ezeken kívül az összes track adja.......
rengeteget fogom én ezt hallgatni

Dottedball:

Jobbat vártam, de még se csalódtam annyira. Van egy két zene, ami tényleg nagyon jó, de van sok, ami maximum az elmegy kategóriába fér el.

saturn:

hát ez az album sem győzött meg igazán, ahogy a toneshifterzéké sem...mindegyiken van 2-3 türhető/jó zene, a többi töltelék

Összegzés

Többen is egymáshoz hasonlították a fórumon ezt az albumot a Toneshifterz-éhez, ezért raktam be ide is egy olyan véleményt ami a másik albumra utal. A vélemények most is megoszlanak, bár a pozitív vélemények se tartoznak az igazán elragadtatott kategóriába.

Pozitívumok:  Az album célja az volt, hogy mindenki találjon rajta számára megfelelő, tetsző zenét. Ezt a célt elérte. Végre kiadásra kerültek a rég óta várt zenék.

Negatívumok: Az album zenéinek összeválogatása rossz. Túl korán promózott zenék/túl késő kiadási dátum+még az utolsó utáni pillanatban is baki. Kakukktojászenék: 1. Lose The Style: teljesen jó a maga kategóriájában, csak semmi keresnivalója ezen az albumon. 2. Spacer (Prophet Remuxx): teljesítményen aluli alkotás, bár ez inkább Prophet szégyene. Valamint azt is negatívumként említem meg, hogy valamiért mintha kényszere lenne mindegyik zenének, hogy "muszáj valami dallamnak lennie". Ennek a legnagyobb elszenvedője az Opposites, melyben a leggyengébben sikerült dallam található.
---

Külföldi fórumok véleményét böngészve is jelentősek a negatív kommentek, aminek nagy része abból ered, hogy az elvárása mindenkinek sokkal nagyobb volt, mint amennyit végül kaptak. Frontliner ötletei és egyéb zenei sikerei köztudottak, ezzel ellentétben az album kevésbé tükrözi ezt. Ez sokkal inkább a Scantraxx hibája, semhogy Frontié.